Selymesen ősz haját csalánfőzetével mosta, mert, ahogy mondta; ettől olyan selymes, könnyen kezelhető, simulékony lesz. Hmmm. Milyen sok területén az életnek vágyunk hasonló minőségre, a nagyongyönyörűre, mert ő mindent nagyongyönyönyően csinált. Úgy élt, amire vágyott, és ezzel felbecsülhetetlen ajándékot adott at nekem. Tudása ma különösen felértékelődik a mindennapok eseményeit látva, hallva.
Ő az a nagymamám, akitől a hamis túrógombóc receptjét, a női fortélyokat, az öltözködés, a nőiesség, a divat szeretetét, a belső szolgálatot, a virágok szeretetét, a piaci alkudozás technikáit és az „Alig van valamim, mégis tudok adni!” mikéntjét, a „Nem elég jónak, becsületesnek lenni, annak is kell látszani!” világát, az „Állj ki önmagadért, de csak okosan!” női küzdelmét, a dühből, az agresszióból eredő erőszak kezelését, az „Adj, ha van miből, annak, akinek kevesebb jutott!” elvét, a konyhai újrahasznosítás falusi trükkjeit tanultam. Ma is tanít minden szava, bár bevallom gyerekként, lázadó tinédzserként jókat mosolyogtam magamban ezeken.
Nagyongyönyörűen nagymamám – ez volt ugyanis a szava járása – szeretett nő lenni, szerette a lelkét “kis hercegi módon” ünneplőbe öltöztetni. Ha tudta előre, hogy szerettei látogatóba készülnek hozzá, vagy ha éppen váratlan vendégek kopogtattak be hozzá, tudott örülni az ajtót nyitva.
Valamit nagyon tudott.
“Minden kívánságom így teljesüljön!” bevált köszönőszöveg volt nála. Vágyott arra, hogy legyen beszélgető társa, hogy minden nap bekopogjon hozzá valaki, s legyen kivel pletykálkodni, dumcsizni, mindenért oly hálás tudott lenni. Bár nem mantrázta a vágyait nap, mint nap, elég volt köszönésként sugallnia, hogy amire vágyunk az életben, azt így, vagy úgy megkapjuk.
Varrt, főzött, piacra járt, dolgozott, gyereket nevelt és nagyapám korai halála után új társra talált..
Szokása volt például, hogy születés és névnapokon a saját könyvtárából vett le egy könyvet és egy textil zsebkendő kíséretében (hisz egy jóravaló lánynál mindig van egy keményített textil zsebkendő-ugye?), kis szalaggal átkötve nyújtotta át nekem. Így bővült a magyar klasszikusok könyvtáram Mikszáthtól, Ady Endrén át egészen Pilinszkyig, Szabó Magdáig és lett egy szép textil zsebkendő gyűjteményem is.
A „Nőnek születtél” című, amerikai író könyvét 17 évesen kaptam tőle, megvallom, nem igazán érdekelt és kötött le, értetlenkedtem is vele, mi dolgom nekem ezzel, … Igen nőnek születtem, így van ez jól.-gondoltam magamban.
Na, de mi is tehetném fel újra a kérdést magamnak.
A majd mindennap előkerülő zaklatások, erőszak ügye mindannyiunkat szembesíti valamivel; önmagunkkal, a nőket nőiségükkel, a férfiakat velünk való viszonyulásukkal, így ki-ki a maga megtapasztalása okán új fogalmakat, viselkedés módokat, felfogást alakít ki. Milyen hatással lesz ez a nők és férfiak viszonyára bármilyen generációt is veszünk górcső alá? Miként tanulunk meg bizonyos jeleket felismerni, a megfelelő reakciót, majd lépést megtalálni. Egy biztos; az, hogy valaki nőnek született, az nem elég! Tanulnia kell a mikéntjét, a szépségét a lehetőségeit, előnyeit és a hátrányait éppúgy, ahogyan a határait, azok erejét is. Talán azt is, hogy ha szükséges, merjen kérni; tanácsot, segítséget.
Nagymamám finoman próbálta tanítani nekem hogyan és ahogyan nekünk is meg kell tanítani a leckéket gyermekeinknek.
Nagyon gyönyörű nagymamám hiánya nagykorúvá vált bennem, negyedévszázada nincs több “nagyongyönyörűen” lecke. Az élet leckéje hívta játékba. Beteg lett, daganatot találtak a mellében. Végigcsinált mindent, amit az akkori protokol megkövetelt, majd 8 év elteltével sajnos bármennyire is küzdött, elengedte az itt létet és mi is elengedtük őt. Úgy, ahogyan a hospiceban ma teszik, tesszük sokan szerte az országban, a világban.
Elkísérése tanította meg nekem, milyen súlya van egy bajban lévő, haldokló ember kérésének, szavainak, hogy a bajban lévő irányít és próbál jelzéseket adni, segíteni a környezetének, az itt maradottaknak, hogy megértsék, mire van szüksége, ő mit, hogyan szeretne. A jelzések kódolása felbecsülhetetlen tudás.
Az általa nagyongyönyörűen megírt életleckék kézikönyvét nap, mint nap forgatom, néha kölcsön is adom, ha kéri valaki.
